|
Ugyanúgy, ahogy régen,
ruháink a széken
vannak már.
Mosolyogsz rám halkan,
édes félhomályban
nézek Rád.
Forró testedre borulva,
egy jéghideg hanalon
születünk újjá.
A képzelet ösvényein
születünk újjá.
Nekem több kell,
csak még egyszer
ölelj át!
MAradj, maradj még kérlek
a reggeltõl félek,
maradj hát!
Forró testedre borulva,
egy jéghideg hajnalon
születünk újjá.
A képzelet ösvényein
születünk újjá.
| 